Hol is kezdjem … Hosszú ideje nem volt új bejegyzés… És, ha őszinte akarok lenni ez a mai sem fog a szerelésről szólni teljesen. Inkább egy kicsit arról beszélnék, hogy mi is történt az elmúlt időszakban valamint, hogy mire számíthattok a blog kapcsán a jövőben.

Szóval az utolsó bejegyzésem március 10-én lett posztolva a blogon a karburátorról, majd jött egy kisebb képszakadás. Ezután minden egy kicsit a fejemre nőtt és nem tudtam energiát szánni a bejegyzések írására sajnos. Nem akarom most tételesen felsorolni, hogy mi minden volt az asztalon abban az időszakban az életemben, de eléggé elsodort a hétköznapok taposómalma a hobbimtól és a blogtól. Kezdetben még hitegettem magam azzal, hogy lemegy ez a nagyobb meló mennyiség aztán lesz időm posztolni, vagy vége lesz a vizsgaidőszaknak és jobb lesz estleg azzal, hogy majd a nyáron tudok posztolni megint mert nem lesz suli és jobb idő is lesz úgyhogy tudok majd kint szerelni… stb.. Aztán kiderült, hogy a meló nem lesz kevesebb… az utazás sem lesz rövidebb melból haza és a gyerek nevelés sem lesz könnyebb egyik napról a másikra… Így a bejegyzések csúsztak és csúsztak.

A legfurább dolog az volt, hogy volt egy folyamatos lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy nem törődtem a bloggal. Napi sziten ott volt a fejemben, hogy mennyire szeretnék újra bejegyzéseket szerkeszteni és élvezni a hobbimat de a másik oldalról meg bele jött a fejembe egy “kis hang” ami meg ilyesmiket súlykolt volna a fejembe, hogy:

• Ennyi kihagyás után már minek vesződnék vele?
• Túl sok dolog van még mindíg amivel foglalkozni kell!
• nincs rá időm..
• Úgyse olvassa senki! Bla, bla, bla…

És elég sokáig nyerésre is állt ez a kis görény hang a fejemben… Nem kezdtem el újra bejegyzéseket írni mert mindíg találtam az agyam egyik sarkában valami nagyon fa@za kifogást amivel meg tudtam magyarázni magamnak miért is nincs nekem időm, energiám vagy szükségem arra, hogy a hobbimmal törődjek. Végülis tényleg… Mennyire önző dolog nem? találni valamit az életben amit szívesen csinálsz anélkül, hogy elvárnál cserébe bármit és pusztán azért csinálnálod mert élvezed… Sokszor előfordult velem hasonló az életben. Amikor jött egy nehezebb időszak akkor egyből azokat a dolgokat hagytam el amik szabadidőmben boldoggá tesznek. És persze vannak olyan időszakok mindenkinek az életében amikor igenis le kel szegni a fejét és csak taposni a malmot, hogy túllendüljön egy nehéz perióduson, de amire nem igazán figyeltem eddig az az, hogy azt is fel kell ismerni amikor már lenne újra lehetőség egy kicsit felengedni és élni is… Valahogy azt vettem észre, hogy az ember “szereti” bevackolni magát egy nehéz időszak bástyái közé és nem hajlandó kijönni onnan akkor sem, ha már semmi nem indokolja, hogy ott legyen… Mert akkor lehet győzködni magad, hogy nincs időd… Nincs energiád… Nincs kedved… Úgyse számít…

De bizony számít! Mert ha nem lenne fontos számodra ami ellen keresed a kifogásokat akkor nem jutna eszedbe minden egyes nap.

Úgyhogy eldöntöttem, hogy nem adom fel a blogot és igenis foglalkozom vele mindíg. Legalább egy kicsit.

MINDEN.EGYES.NAP.

Ez azt jelentené, hogy legalább 180 bejegyzést megírtam amíg nem voltam? Nem…

Azt jelenti, hogy minden nap amikor eszembe jutott a blog akkor adtam magamnak néhány percet, hogy álmodozzak, tervezzek, agyaljak vele kapcsolatban. Elkezdtem agyalni egy új logón például, gondolkodtam bejegyzés ötleteken, agyaltam azon, hogy mi legyen az @openthehood Instagrammal vagy mit is kéne csinálni az @OpenthehoodBlog Twitterrel… És ennek következtében elkezdtem újra érezni a vágyat, hogy belekezdjek a bejegyzések írásába. Újra elfogott az érzés, hogy szívesen leírnám nektek amikor valamit csinálok az autóinkon, vagy éppen vettem egy szerszámot és bemutatnám nektek, esetleg ha lenne garázsom akkor annak a berendezését is leírhatnám nektek… Várj csak! Lett garázsom! Ez egy akkora dolog számomra, hogy tuti lesz róla egy külön bejegyzés mert az egy óriási upgrade, hogy tető van a fejem felett miközben szerelem a vasat! Nem pedig a hidegben és az esőben dideregve kell a múrván fetrengenem… 🙂

Majd ahogy szépen lassan kihúztam a kifogásokat a listámról már csak egy maradt ami arról szólt, hogy minek csináljam ha úgysem olvassa senki… több okból is butaság volt ezzel takarózni. Ugyanis amikor rászántam magam arra, hogy le is csekkoljam a nézettségét a blognak akkor pont az derült ki, hogy bizony vagytok egy páran akik látogatjáok ezt a blogot és olvassátok amit posztolok! Ez pedig meg is adta a végső lökést ahhoz, hogy újra bele kezdjek az írásba. Szeretném azért ha az tiszta lenne, hogy nem azért inspirált a nézettség mert szeretek a saját sz#romra rejszolni,  hanem azért mert egyből semmissé tette azt a kifogást ami a fejemben élt azzal kapcsolatban, hogy senki nem olvassa amit írok. A felismerés, hogy tévedtem ebben is, ráébresztett, hogy tévedhetek a többiben is, így teljesen felesleges is a belső korlátaimmal vagy kifogásaimmal törődnöm és csak tenni azt ami boldoggá tesz. Annyi időt fordítva rá amennyi belefér és elégedetté tesz engem és remélhetőleg majd titeket is!

Mi is várható most a blogon?

Van már 1-2 tervem a bejegyzésekkel kapcsolatban. A családunk kis verdája Bubi (Mitsubishi Colt) most fog átesni egy kis ráncfelvarráson, aminek köszönhetően lesz lehetőség bejegyzések írására bőven. Valamint Patrik Rockszár (Mitsubishi Space Star) ugyanúgy kap majd egy kis törődést hamarosan. Tervezek garázs bemutatós, felújítós, berendezős bejegyzéseket is posztolni majd, szóval lesz dolog!
Valamint szeretném elindítani az Insta profilt is rendesen, illetve feléleszteni a Twittert is!

Zárás képpen szeretném megköszönni nektek, hogy olvassátok a bejegyzéseket és ezzel tulajdonképpen ti adtátok vissza a hobbimat! 🙂 Szuperek vagytok! Remélem nem gyilkolta meg a lelketeket ez a lélekturkálós bejegyzés. 😀 Ha gondoljátok dobjatok egy hozzászólást bátran vagy keressetek meg a Twitteren. 🙂

Találkozunk a következő bejegyzésnél!